VÁROK
Idegek ülnek körülöttem,
s mereven bámulják arcomat.
Várok. Rád várok.
Hiába.
Agyamban képsorok lökdösik egymást.
Ahogy indulsz, ahogy közeledsz,
ahogy ideérsz.
Idegek ülnek körülöttem
és lassan-lassan
felőrlik magukat.
Dőlnek, ájulnak, kibuknak.
És én várok.
S már nem rád várok,
csak a magány unalmas egyedül.
(Deák Mónika)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése