Álarcba húztam magamat,
s nem merem letépni a ruhát.
Mosoly-arcom hideg fénye alatt
megkopott már a hit-világ.
Magamra mosolygok csendben,
mert biztatnom kell, hogy van remény,
de szememre fátylat nem húzhatok, -
küzdök a világ tollhegyén.
Ma már semmi sem a régi,
én mégis csüggedten keresem.
Hiába minden, vadul a világ,
fel kell adnom a szerepem.
Más vagyok már egészen más,
keményít egyre a félelem.
Álruhában, csak magamban bízva
keresem másik életem.
(Deák Mónika)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése