2020. 09. 22.

 ÁRNYÉKDAL

Oly hosszú úton járt a láb,
vakporos gödrök könnyein.
Selyem ruhánk már tiszta rongy,
farkas megtépte perceink.

Szétalázott a vallomás,
becsuktam ajtót, ablakot.
Feszengő gőzpárák felett
a múlt már semmit nem hagyott.

Ködbe burkolva csend köhög,
fájón a mellkast döngeti;
édes emlék sebes maradt,
megrajzolt mosoly tünteti.

Nincs már több vessző pont helyett,
a Talán messze elszaladt.
Szívünk még néha megremeg,
de más nap lesz az ég alatt.

(Doboz, 2020. szeptember 22.)

Deák Mónika
 © 
Szerzői és minden jog fenntartva

2020. 08. 02.



BUKOTT ANGYAL

Harangok zúgnak, üvöltik a jelent.
Beléd csorgattam minden rezdülésem.
Lámpám pislákolva az utolsó percén
lecsapja a relét minden készüléken.

A képek fejemben csúnyán összeégtek;
hamut kapargatok, sós könnyek alatt.
Szorítom magamhoz apró mozaikod,
minden kis darab egy-egy kenyérfalat.

Szívből vágytam veled a víg holtodiglant, 
de pofon vágott a kegyetlen idő,
hogy túl későn ébredt csipkerózsa álmom,
s kiszáradt közben a legszebb málnatő.

A vihar vad lova bennem tovább tombol,
villámok röhögik szánalmas kínom.
Játék vagyok látod a balsors asztalán,
de vesztettem, s vágyad százszor visszasírom.

Bolond szerelmem egy elfuserált térben
csak bukott angyal, végleg kitaszítva.
Szívem elhagyom, túl sokáig fájt már,
de neved marad a bőröm alá írva.

(2020. augusztus 2.)

Deák Mónika © Szerzői és minden jog fenntartva


2020. 07. 28.


BÜSZKESÉG ÉS BALÍTÉLET

Mint álmos buborék hullok szíved melegébe,
de kippukkantak benned a régi vágyak.
A tegnapi kincsek már nem őrzik tovább
mit szerettél, és mik olykor húsba vágtak.

Köteléked felém lassan végleg szertefoszlik,
s már csak én kapaszkodnék bőszen kezedbe.
Olyanná váltam, mint a régen várt eső,
de kiszáradt minden, mire megérkeztem. 

Szikláink közt, érzéseink büszke börtönében 
kínpárnákra rakjuk a megtört álmokat.
Hogy szerettél egykor, s hogy elvesztettelek...
Már nem bolygatjuk tovább a talányokat.

Múltból menekülünk: én Feléd, Te tőlem;
a szív-vitorla már más irányban áll. 
Ha széttép a vihar, eltűnök a szélben,
s csak rossz emlék maradok árnyaid falán.


(2020. július)

Deák Mónika © 
Szerzői és minden jog fenntartva