TÖRVÉNYEID KÖZÖTT

Új törvényeket
vetettél földedbe, s hervadt
paragrafusaid között bűnöző lettél.
Menekülnél, de sehova sem jutsz, s zörgő
vas-lépteid a föld felé húznak.
Kerted szélén hieroglifák állják utad, a még
ősanyáid ültette ösztöneiddel.
Nem így akartad, de már így alakult.
Védekeznél, s fémrudakon szívod fekete földedből
a mérget. Kerted közepébe menekülsz, s
kicsorbult pengéddel még csapkodsz néhányat,
aztán elterülsz.
Ne hadakozz! Hagyd, hogy a burjánzó
hieroglifák befussák szentnek hitt
földed, s irtsd ki, ó irtsd ki
a bűnös paragrafusokat!
(1996.)
(Deák Mónika)

GONDŰZŐ

Mézízű nyárba vágyom, zöld illatokba…
sután, bután röppenni szüntelen,
mint pillangó, ki könnyű táncával libben
virágról virágra színesen.

Fényorgonába zendülő ütemekkel
szivárványba fonnám a napokat,
lágyan dúdolva szelíd fák énekével
a fejemben itt ragadt hangokat.

Álom-könnyeimmel rendben megöntözném
a csodákból szőtt hit-virágokat,
és elfelejteném csak egy kis időre
a bogáncs-szúrta lélek-dolgokat.
(2012. június 7.)
Deák Mónika © Szerzői és minden jog fenntartva