FÜST A KÖDBEN...
(Egy gyűrött dal margójára)
„Füst a ködben...” hát ismét újra kezdem
a blues körökbe vont régi dallamot.
Belém szökik a múlt keserű íze -
egyszer talán majd te is hallhatod.
„Színes emlék, valaki belekoszolt” -
morzsákra bontva a széttört napokat,
s bár tudom, minden volt, mit neked adtam,
együtt szenvedtük a csöndviharokat.
Csitítva gyászt, és el nem sírt könnyet
kottába sírtam dübörgő lelkem,
mert nem találtam azt, aki voltam -
kicsavart bőrömből idegen lettem.
„Füst a ködben...” még mindig újraélem,
bár évek tompítják sorsunk metszetét,
„beletörök” még, s ha józanul a világ
szélbe kiáltom a tépett blues-zenét.
(2013. november 15.)
Deák Mónika © Szerzői és minden jog fenntartva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése