Múlt kíséri szüntelen.
Jövő nincs, csak szép ideál,
nyomában a „képtelen”.
Hűs forrásból frissítőt nyert,
s feltöltődve tart tovább.
Jó vándor már megpihenne…
sorsa hajtja mostohán.
Fal épül most jó magasra.
Védelmét ha elnyerem,
többé nem rombolja semmi,
s elillan a félelem.
Tovább megyek, páncél véd meg.
Bátor lovag így leszek,
s jégszívemből néhány cseppet
lábnyomomba pergetek.
(2010. augusztus 10.)
Deák Mónika © Szerzői és minden jog fenntartva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése