ÖSSZHANG
A fojtott sikolyok között
vallomások születtek,
testünk vallomásai.
Jó volt.
Zsibbadás, Ájulás,
csend.
Pihegéssé halkulnak a
ki nem mondott szavak.
Nem beszélünk, csak halkan
csodáljuk az egymás szemében
csillogó beteljesülést.
Arcodról vízcseppek gurulnak
párnám tollai közzé,
s én oldott vonásaidba csókolom
sóhajom örök perceit.
(Deák Mónika)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése