ÖSSZHANG

A fojtott sikolyok között

vallomások születtek,

testünk vallomásai.

Jó volt.

Zsibbadás, Ájulás,

csend.

Pihegéssé halkulnak a

ki nem mondott szavak.

Nem beszélünk, csak halkan

csodáljuk az egymás szemében

csillogó beteljesülést.

Arcodról vízcseppek gurulnak

párnám tollai közzé,

s én oldott vonásaidba csókolom

sóhajom örök perceit.

(Deák Mónika)