CSAK SZÓLAMOK...

Ezer csöndből egy mondat vehető.

- Csak odaszúr, csak hívogat.

Ezer bókból, egy álomszerető

- Csak idehúz, csak simogat.

Ezer könnyből egy folyó kanyarog.

- Csak idefut, csak elszalad.

Ezer holdból egy éjjelt akarok

- Csak föld fölött, csak ég alatt.

Ezer színből egy nagyon egyszerűt,

- Csak hamisan, csak igazán.

Ezer könyvből egy szikra gyöngybetűt,

- Csak lelkemért, hogy megtalálj.

Ezer fényből egy bogárkarikát.

- Csak összefűz, csak körbe ég.

Ezer hitből egy csókba lobbanást,

- Csak tűzbe olt, de büszke még.

Ezer vércseppből tüskés madarak.

- Még nász a tánc, de véget ért.

Ezer érzésből csak egy dal maradt...

- Csak szólamok egy sóhajért.

(2014. szeptember 30.)

Deák Mónika © 

Szerzői és minden jog fenntartva

 BOLOND-MESE

(gyógyszer káosz idején)

Úgy esett, hogy a hold kocka lett,

a víz tükröt festett az égre,

kuruttyok játszották a békát,

a ciripek tücsköt zenéltek,

s a fordult képet furcsán nézte

egy vakond a fűzfa tetején.

- Bolond világ! - szólt, s messze úszott

a kóbor elmebaj tenyerén.

(2014. szeptember 25.)

Deák Mónika © 

Szerzői és minden jog fenntartva

CSAK EGYSZERŰEN
(- Provokactions -)

Csöppenjen le korunk léhasága,
a folyton legyintős "minekaz?"-ok!
Az "ugyanmár" falvak lakóinak
már nem indítanak cél-vonatot.

Csak ülnek ott, sótlan nyafogással,
motiválatlan szürkületükben,
s belehalnak a mindennapokba,
pedig talán még meg sem születtek.
Nem tudják, hogy máshogy is lehetne,
mert hozzászoktak hogy "sohasemlesz",
hogy a kenyérből nem szabad enni,
hogy tettekből veszélyek születnek.
De iga-sorban vesznek a könnyek,
s égetnek a bukott perc-saláták...
Irányítva, VAGY Magunkért élni? -
Kit izgatnak a nyűg pszichodrámák?

Hát hulljon le korunk tunyasága,
söpörjük ki a hústalan csontot,
a "csakazértis" rázza meg magát,
s dobja le nyakából a fölös koloncot!

(2014. szeptember 25.)

Deák Mónika © 

Szerzői és minden jog fenntartva

PÁRNA-PERCEK

És ha csak egy percre a csöndé leszek, 

belefújom minden királyságom. 

Csónakok bontanak vitorlát bennem,

s messzire úsznak a láthatáron.

Csillogva hullajtom terhem a vízre,

s már hallom, hogy simul a jutalom. 

Körbefonnak a mesebeli szelek, - 

párnaágyamon ring a nyugalom.

(2014. 09. 23.)

Deák Mónika © 

Szerzői és minden jog fenntartva

VÁLASZTÁS

Hajnalból kulcsolok szememre álmot,
nyugtalan napokat dörzsöl az ész.
Tán késő van. Vagy lehet, túl korán?
Erővel játszik, aki változni kész.

Fátyol-suttogások fonják a jelent,
kockák forgatják a jövőképet...
Majd belecsendül ezernyi sóhaj -
biztos rosszból egy bizonytalan élet.

S a "mégis" idegszála erőt feszít,
küzdelmet hajt szívemre a jövő.
Égni kell forrón, s utakat törni.
Tűzbe olvadjon az invertált idő.

Mert sírhattam volna évekig tovább,
mint kócos kölyök üres tányérjával.
A dió héját töröm, míg lehet,
s teszem dolgom a kényszer hatalmával.

S ha félszemű csöndem poharat hörpint,
tósztot pendít a kurta bizonytalan,
tudni fogom: az asztalra tettem,
s a beteg semmiből kihúztam magam.

(2014. szeptember 8.)

Deák Mónika © Szerzői és minden jog fenntartva