HOLDFOGYATKOZÁS
A józan ész elfogyott,
mint a hold aznap este.
Lehunyt szemmel szívtam be illatod.
A villámok röpködtek,
s a csókjainkba szöktek.
Őrült lázban égtek a csillagok.
Az erőm rég elhagyott,
és ölelésre vágytam.
Titkokat szőtt sorra a gondolat.
Bódultan szerettünk,
míg vágyunk egybeolvadt,
s végtelenbe ringott a mozdulat.
Az agyam rég kiürült,
már nincs benne több tudat.
Részegen sodornak már az álmok.
Az este él még bennem,
úgy kavarog a szívem.
Aljasul most is karodba vágyom.
(2008. augusztus)
(Deák Mónika)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése