BECSUKÓDOM
Nem zavarlak többé, - indulok.
Élem tovább magány-életem.
Majd túllépek rajta egyszer,
de ma még küzdök csendesen.
Megyek tovább a nyugvó széllel,
mi sodor lassan az éj felé, -
könnyesen nézek egy csillagot,
de az már nagyon rég nincs helyén.
Csalódva építem gátamat,
áttörni rajta már túl nehéz.
Ne bántsa senki a lelkemet,
se barát, se társ, se ellenség.
Megtört hitemmel félreállok,
közel már senki nem jöhet.
Jobb lesz így talán, túl sok a heg.
Belépni hozzám már nem lehet.
(2009. június)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése