VARÁZSLÓ (1)
Lelkem hatalmas jéghegyeit
lelked erejével messzire fújtad.
Megolvadtam, s az lettem, aki
vagyok: újra gyerek.
Belemosolygok a tenyeredbe,
s ott maradok.
Te én vagyok, s én egy veled.
(Deák Mónika)
VARÁZSLÓ (2)
Megsimogattad lelkemet
s letörölted róla a ráncokat.
Most újra gyerek vagyok.
Most hallhatatlan vagyok.
Most örökké tart a csönd.
Csak lebegünk.
(Deák Mónika)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése