VARÁZSLÓ (1)

Lelkem hatalmas jéghegyeit

lelked erejével messzire fújtad.

Megolvadtam, s az lettem, aki

vagyok: újra gyerek.

Belemosolygok a tenyeredbe, 

s ott maradok.

Te én vagyok, s én egy veled.

(Deák Mónika)

      

VARÁZSLÓ (2)

Megsimogattad lelkemet

s letörölted róla a ráncokat.

Most újra gyerek vagyok.

Most hallhatatlan vagyok.

Most örökké tart a csönd.

Csak lebegünk.

(Deák Mónika)