ELTIPORVA
Káprázat voltál, tűnő látomás,
Emlékeimben fájó állomás.
S most mi lettél kedves? Áradat.
Elsodortad épülő váramat.
Épülő váramnak legnagyobb tornyát,
Virágaimnak legszebbik csokrát,
Érzéseimnek legmélyebb vermét,
Fájó titkaim féltő szerelmét.
(Deák Mónika)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése