V É G E
Vesztettem a múlton, a játék véget ért,
s most fagyos mosollyal gondolok vissza rád.
Arcomról néhány sós emlék-csepp hull porba,
s ajkam szögletében is eltűnik a nyár.
Hiába tudom már a búsképű jövőt,
az illatod, a lényed elfújta a szél.
S hiába tudom, hogy minden csak látszat volt,
megcsalatott szívem még emlékedtől fél.
(Deák Mónika)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése