V É G E

Vesztettem a múlton, a játék véget ért,

s most fagyos mosollyal gondolok vissza rád.

Arcomról néhány sós emlék-csepp hull porba,

s ajkam szögletében is eltűnik a nyár.

Hiába tudom már a búsképű jövőt,

az illatod, a lényed elfújta a szél.

S hiába tudom, hogy minden csak látszat volt,

megcsalatott szívem még emlékedtől fél.

(Deák Mónika)