HIT NÉLKÜL

Mély csönd tükre némít,

hó lepi az álmom,

pelyhek alatt könnyű

végtelenbe szállnom.

Búcsúznak a percek,

elfogynak az órák,

jégbe zárva ölel

a hófehér valóság.

Apró álmaim közt

elvesznek a fények,

fekete könnyemben,

torz emlékképek.

Belefagyok lassan

hit nélkül a mába.

Jövőtlen bolyongok

a bús félhomályban.

(2012. február 12.)

(Deák Mónika)