GYÖNGYFÜZÉR
Meztelen jött az idő,
s mi felöltöztettük álmainkkal.
De hálátlan volt, elment
Tőled is, Tőlem is.
Meztelen jött a perc,
s mi ráakasztottuk gyöngyeinket.
De tolvaj volt, meglopott
Téged is, Engem is.
Meztelen jött a sóhaj,
s mi nem adtunk rá már semmit.
Nem szökött el, megmaradt
Nálad is, Nálam is.
(Deák Mónika)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése