Fotó: Én

KEREKEN

Eltelt idő, mint annyiszor tíz meg tíz,
fogakat húzva a küszöbre szédül;
a számban még fanyarul kor-had az íz,
hajamba az év pókfonalat fésül.

Arcomból simuló, csontomból fáradt -
hófehér szálaktól teljes az egész;
humorba nézek, hogy magamba lássak,
sokszor csak cinikus, máskor meg merész.

Összecsókolózik sok példabeszéd,
koccan a bölcs, meg a nyűtt tapasztalat.
Irányok és árnyak írják a mesét,
míg jövőt olvasok hold-asztal alatt,

s álmodom tovább, hogy az élet édes,
s az irónia a hátamon pihen,
hogy lehet a papír akárhány éves,
mégis csak úgy, ahogy itt belül hiszem.

Hát telhet még annyiszor, sokszor a tíz,
koordinátáim a fejemben élnek,
s míg frissül a csíz, és vitamin a kvíz
fityiszt mutatok a kor hírnökének.

(2014. május 28.)

Deák Mónika © Szerzői és minden jog fenntartva

Fotó: Scott Grimando

BÚJTATÓ

Egy kis zugot keresnék valahol,
a záporon túl, zöld és kék között,
rám takarva nyugalmát az égnek
csitulnék szelíd fátyolok mögött.

Egy nyugodt percet lopnék valahol
ritmustalan idősíkra szállva,
s elszunnyadnék fésült álmaimban
egy seholsincs világba zárva.

(2014. május 26.)

Deák Mónika © Szerzői és minden jog fenntartva

VÍZIÓ

Csak egy csepp víz volt, mit ajkadról loptam,

a rózsa csókja még arcodon dorombol,

s előbújnak lassan, mint ébredő titkok

a finom vágyak egy rejtett dobozból.

Selymet becézel a szemtelen éjbe,

parazsat táncoltat egy izzó szalmaszál;

majd a szikra íze végül összekóstol,

s két remegés közt szerelmet inhalál.

(2014. május 19.)

Deák Mónika © Szerzői és minden jog fenntartva

Fotó: Pexels

Fotó: montázs

ZSONGATÓ

Csak csendesen, 

hogy simuljon hátunkra a szavak rezdülése!

Ne hallja más!

Csak finom jázminokkal szórj bókot tarkóbőrre!

Ne érj, Érints!

Cseppenként hulljon le rólunk a csóktalan idő!

- Irgalom szól.

Tabuk alatt, papírágyon légy kortyom békítője!

(2014. 05. 06.)

Deák Mónika © Szerzői és minden jog fenntartva