2022. 05. 22.

DEÁK MÓNIKA - ÉBREDÉS

 














Reggel, délelőtt, délután... Ahogy a finom fények a horizontról egyre magasabbra repülnek, úgy táplálják napról-napra a gyógyító virágtengert. Fürdünk a varázslatban, amit az évszak igézete szór zsigereinkre. Fellélegzek, nem tudok betelni vele. Még, még akarok belőle!
A tavasz, mint gasztronómiai svédasztal küldi tüdőnkbe az ambrózia illatokat. Az idén valahogy még energikusabban robbantotta be édeni csodáit. A téli álmukból ébredő erdők mezők ajándékai ezek. Őszinte kincsek, mágusok! Nyitják az életet, a születést, a zsongást, mint ha ezer jóság szele üdvözölné a csüggedő embert. Hinni kezd, bízni, ereje megcsillan. Lassan, kimerülten hagyja maga mögött a telet. Végül válláról a hideg havat, térdéről a sarat lesöpörve új reményt talál egy mosolygó százszorszépben.

(2022.05.22)
 Deák Mónika © Szerzői és minden jog fenntartva