2022. 10. 24.

Szövegtolvajok - plagizálás az irodalmi berkekben


Szerzői jog - plagizálás - visszaélések



Loptak már el tőled valamit, bármit, ami visszavonhatatlanul hozzád tartozik? Egy rólad készült fotót, egy általad írt szöveget, egy alkotói munkát? Ilyenkor nem csak a szíved, a lelked egy darabja válik prédává, de a jóhiszemű olvasó is áldozattá válik. A csaló tehát kétirányban bűnöz: lop és átver.
Mint érintett szerző, írtam a témáról egy cikket, és készült interjú egy szakjogásszal is. Most azonban kivételesen nem itt publikálom, hanem egy másik felületemről osztom meg veletek.
Az első cikk itt érhető el:

https://denikairoda.hu/plagium-az-irodalomban-atvert-olvasok/

Visszajelzéseket, véleményeket, saját eseteiteket írjátok meg nekem!

Fontos téma, BESZÉLJÜNK RÓLA!

/Legutóbb tetten ért plagizátor, verstolvaj: Fuchs Éva Izabella (Femis), a cikkben említett etikátlan portál pedig a Gondola Kulturális Magazin. A plagizálás bűn! Beszéljünk róla!/



2022. 07. 06.

DEÁK MÓNIKA - KULTÚRGARÁZDÁK

Kultúragarázdák összecsókolózva
sarat hajigálnak minden jómodorra.
Gondolán vesződnek gondolatok ellen,
mélyebb pontra ennél nem süllyedhet jellem.

Üres tojásokon szintet lép a szégyen,
sötét pince mélyén minden fényérzékeny.
Arany gúnyparádén megbújik a szarka,
saját fészkébe mar a skorpió farka.

2022. 07.06.

Deák Mónika © Szerzői és minden jog fenntartva

2022. 07. 05.

DEÁK MÓNIKA - ÁLARCTÖRÉS



A kisgyerek sír, ha valami fáj neki. Ha megütötte magát, ha nem éri el, amit szeretne, ha igazságtalannak érzi a helyzetet. Igen. A kisgyerek sír. Őt még hagyjuk, had mutassa ki az érzelmeit.

Felnövünk. A társadalmi elvárások szép lassan letörlik arcunkról a könnyeket, az egyik legőszintébb emberi érzést. Felragasztjuk a kényszert a szánk szögletébe, mosolyogni kezdünk. Mindig, mindenhol. Mert a világ elvárja, hogy túllépj a problémáidon, és a nap 24 órájában készenlétszerűen sugározd a pozitív energiát. Miről van szó? Kényszervigyor? Önmotiváció? Életmód-trend? Szófogadás? Az ösztön útja, vagy kijelölt vonal lesz a befutó? Melyik a helyes?

Az emberek szép lassan elfelejtik önálló, józan értékrendek szerint látni a körülöttük lévő világot. Elássák saját elvrendszerüket, és magukra aggatják a társadalmi elvárásokat. Rendszer van kérem szépen, adott irányzatok. Mosolyogj mindig, légy elégedett, pozitív! A negatív történések, történetek, panaszok csak a "botrány-vadászokat" érdeklik. Mert ezek a népek képtelenek illeszkedni az újvilági normákhoz, elfogadni az előkészített útmutatásokat, manipulációkat. Hogy jogosan, vagy jogtalanul, az már senkit nem érdekel. Így lehet okolni, vádolni, alázni valakit mindig. És észre sem vesszük, hova jutunk.

Kit érdekel, mi a valóság? Ha reklamálsz, te vagy a nyugalmat megzavaró, közösségromboló.

És elfojtjuk. El bizony a könnyeket, a fájdalmat, a meg nem értettséget, a gondokat, mert az új világ, a megalkuvók elutasítják a negatív érzéseket, az ellenvéleményeket. Mintha az élet csak egy dimenziós lenne, rácsapja az ajtót a fájdalomra.

Tűrünk. Tűrjük a társadalom megalázását, az elnyomást, a zsarnokságot, az igazságtalanságokat, és csak mosolygunk rendületlenül. „Mert attól jobb lesz!”

Telik az idő, aztán majd szép lassan elnyomjuk gyászainkat is. Már a temetéseken is csak mosolygunk. „Mert örülni kell emberek! A mi szerettünk, ismerősünk, barátunk már nem szenved! Elérte végső úticélját! Hát ünnepeljünk! Ej-ej! Te ott! Mi az ott a szemedben? Könny? Az micsoda?” - És már fel sem ismerjük.

Én azt mondom, megette a fene az egészet! Ha álruhába bújtatjuk a világot, kihal a természet. Mondd meg a fának ősszel, hogy ne hullajtsa le a leveleit! Mondd a folyónak, hogy ne áradjon, vagy ne száradjon ki! Mondd az esőnek, hogy ne szakadjon, vagy szélnek, hogy ne fújjon! Rendszabályozzunk meg mindent! Legyünk robotok! Hát nem ostobaság? Bár az lenne! De látjuk, érezzük, tapasztaljuk, hogy már az eső is csak akkor esik, ha engedélyt kap.

Persze emberek vagyunk, megtanultunk viselkedni, bizonyos mértékig kontrollt gyakorolni. De van az a határ, az a pont, amikor már nem szabad. Amikor már nem lehet. Mert a gőz, ha bent ragad, elpusztít. Az emberi érzéseket, gondolatokat, véleményeket erő fölött elfojtani olyan, mint ha órákra akarnád visszatartani a lélegzeted. Mert az elfojtásból betegség, a szótlanságból beletörődés lesz, értékeidet, érzéseidet, gondolataidat, elveidet pedig végül ellened fordítja a történelem.

Hát azt mondom, sírj, ha úgy érzed, attól megkönnyebbülsz! Örülj, kacagj, zokogj, ha kell beszélj, adj teret a belső örömeidnek, vívódásodnak! Szólj, ha szólnod kell! Tedd őszintén és egyenesen! Tedd önazonosan, de tedd méltósággal! Természetesen, tisztán van csak esély Embernek maradni ebben a korcs világban!

(2022. 07.05)

Deák Mónika © Szerzői és minden jog fenntartva 

2022. 06. 02.

Eladástechnikák és agymosó kurzus az EÜ-ben

szubjektív vélemény, kommunikáció, nézőpont

Ez a bejegyzésem kicsit rendhagyó lesz, és nem tervezek további hasonló kaliberűt, de ez most kikívánkozott.
Tartalommarketinggel foglalkozó szövegíróként a kommunikációs eszközök figyelése, elemzése hozzátartozik a munkámhoz, jelen esetben azonban egy érzékeny területet boncolgatok saját nézőpont szerint. Lehet velem egyetérteni, vagy rám vágni az ajtót, ahogy tetszik. Talán épp házhoz megyek egy pofonért, jobb esetben pedig beindulhat egy erőszakmentes véleménycsere.

Kommunikáció az egészségügyben

Már meg sem lepődtem, amikor a hírt olvastam:

"oltásbizonytalansággal kapcsolatos kommunikációs képzés
egészségügyi dolgozók számára”.



Ha túllépek azon, hogy Kazinczy szemöldöke is a tarkójáig csúszna az „oltásbizonytalanság” kapcsán, azért mégis csak sokatmondó utalás a társadalom „fekete pontjaira”.

Saját vélemény következik:

Ahogy a pandémia alatti szuggesztív hírfolyamdömpingre gondolok, amikor a cenzúra nem csak eltörli, elnyomja, de keményen bünteti is az ellenérveket, nem nehéz észrevenni a szándékot. Vajon egy egál helyzetben milyen arányú lett volna az „oltási kedv”? (Na ez a szó is megér egy misét.)

Pedig az éremnek minimum két oldala van. Mindig! És nincs még vége!

Az jutott eszembe, hogy egy ilyen képzés mire kínálhat felkészítést az Eü dolgozóknak?

Kereskedelmi továbbképzés? Agymosó kurzus? A kérdések nyilván költőiek, tudjuk a választ, mint ahogyan azt is, hogy a csökkenő "oltási kedv" miatt szükség van a további ötletelésnek, motivációnak. (Csak halkan kérdezem: nem gyógyítani kellene inkább? Képzés helyett nem a várólistákat kellene csökkenteni?)

„oltásbizonytalansággal kapcsolatos kommunikáció”
=
meggyőzés egy garanciák és felelősségvállalás nélküli helyzetre, 

ahol a csontvázak már nem csak a szekrényből potyognak.

 

Szóhasználat, szóképzés, nyelvújítás

„A szavaknak ereje van. Ideje lenne ezt szem előtt tartani a szomatikus orvoslásban is.” /Alexander Holden/

A szuggesztív kommunikáció ez esetben viszont átlépett egy olyan határt, ahol az indulat és félelem komoly szakadékot kreált az emberek között. (Marionett bábuk kardoznak a madzag végén.)

„oltásbizonytalanság”

A szó már önmagában abszurd, hisz az információk világában sokkal tudatosabban mondanak igent vagy nemet az emberek egy egészségüket érintő kérdésre, mint korábban. Kivétel ez alól persze, ha zsarolás, kényszerítés hatására kell választaniuk. Így születtek meg a teret kapott médiákban az „oltáskritikusok”, „oltásszkeptikusok”, most pedig szüntelenül az „oltásbizonytalanság”-ot  próbálom ízlelgetni. Mint ha egy átmeneti szelídítési fogalom lenne. A kérdés már csak az, hogy a „hibás”, vagy a „befolyásolható” háttérjelző milyen kanyart hoz az üzenetváltásban? Mi lesz a jobb? Ha ellenségként, vagy tesze-toszaként kezelnek?
No és még pár kérdés: Mennyire lehetünk immunisak ezekre a kifejezésekre? Lehet-e, kell-e, szükséges-e ezen túllépni? Azt hiszem, mindenképp fontos ezer szemmel figyelni a folyamatokat.

A kommunikáció fegyverzete

Kétségtelen, hogy erős, globális, alapos tervezésű sales és kommunikációs stratégia kell ahhoz, hogy a józan, megkérdőjelezhetetlen pozitív emberi értékrendeket vonja szankciók alá a btk. Komoly összehangoltság, érzékenyítés egy zseniálisan kidolgozott marketing terv. És nincs vége, mert van, ami határtalan. Háborúk, embargók, majomhimlő, WHO-terv, és figyeld az eget, mert hamarosan a csészealjak is megjelennek (tippeltem)! 

Így lesz végül egy kitekert világban a pokolból mennyország, börtönből szabadság; az emberségből, emberiségből pedig csupán egy halom cipő marad a vízparton.

Deák Mónika © Szerzői és minden jog fenntartva


2022. 05. 22.

DEÁK MÓNIKA - ÉBREDÉS

 














Reggel, délelőtt, délután... Ahogy a finom fények a horizontról egyre magasabbra repülnek, úgy táplálják napról-napra a gyógyító virágtengert. Fürdünk a varázslatban, amit az évszak igézete szór zsigereinkre. Fellélegzek, nem tudok betelni vele. Még, még akarok belőle!
A tavasz, mint gasztronómiai svédasztal küldi tüdőnkbe az ambrózia illatokat. Az idén valahogy még energikusabban robbantotta be édeni csodáit. A téli álmukból ébredő erdők mezők ajándékai ezek. Őszinte kincsek, mágusok! Nyitják az életet, a születést, a zsongást, mint ha ezer jóság szele üdvözölné a csüggedő embert. Hinni kezd, bízni, ereje megcsillan. Lassan, kimerülten hagyja maga mögött a telet. Végül válláról a hideg havat, térdéről a sarat lesöpörve új reményt talál egy mosolygó százszorszépben.

(2022.05.22)
 Deák Mónika © Szerzői és minden jog fenntartva 

2022. 03. 18.

KÜSZÖB NÉLKÜL




A bizalomvesztés egy pillanat műve, amit a remény mérgez tovább, ha hagyjuk. Ahogy telnek az évek a hamis lózungok, a mellébeszélések egyre átlátszóbb formában villantják meg az ember jellemét, szándékait. A terelések, kifogások csúnya visszaélések a másik idejével, a gyarapodó mézesmadzagok pedig egyre fakóbb színekben vonszolják végig magukat az orrunk előtt. Aztán jön az a pont, amikor tövig nyomjuk a féket: „Eddig és ne tovább!”

Lássuk be, a küszöbön állni túl sokáig elég kiábrándító. Aztán ott van az a fránya igazságérzet, ami egyértelműen hátráltatja a lezárást. Úgy érezheted, helyre kell igazítani a hibás gondolatokat, tisztázni a helyzetet, ki kell mondani, meg kell indokolni a lépéseidet. Nem kell.

A hantákkal, az ígéretekkel teli padlások színjátékainak higgadt visszautasítása logikus és szükségszerű. Magyarázkodni, újabb fölös köröket futni egy menthetetlen helyzetben fölösleges. Ahogy a mondás is szól: „Sok beszédnek sok az alja.” Ráadásul ez csak egy újabb lehetőség a helyzet további fenntartására. A legjobb ilyenkor azt hiszem, ignorálni minden további kontaktot, és a madzag végét elvágva véget vetni a huzavonának. Hiszem, hogy a méltatlan helyzeteket méltósággal kell elhagyni. Felállni, elköszönni, és végleg becsukni az ominózus ajtót. Az idő baromi drága, a halogatás pedig olyan, mint kapaszkodni egy zuhanó kötélbe: a vége kiszámítható.

2022.03.16

 Deák Mónika © Szerzői és minden jog fenntartva 

2022. 02. 19.

EGYETLEN MENEDÉK

 

A szeretet türelmes,
a szeretet tettre kész.
A szeretet őszinte,
a szeretet megigéz.

A szeretet simogat,
a szeretet megdorgál,
a szeretet oltalmaz,
a szeretet megszolgál.

A szeretet figyelmes,
a szeretet jót tanít.
A szeretet véd, ha kell,
a szeretet józanít.

A szeretet esélyt ad,
a szeretet inspirál.
A szeretet nem ítél.
A szeretet célt talál.

A szeretet aggódó,
a szeretet reményt sző.
A szeretet vigaszt nyújt,
a szeretet megértő.

A szeretet ad, ha nincs,
a szeretet elfogad,
a szeretet önzetlen,
a szeretet támogat.

A szeretet orvosság,
a szeretet fényt teremt.
A szeretet erős vár,
a szeretet félelem.

A szeretet fáj, ha bánt,
a szeretet nem tagad.
A szeretet megbocsát,
a szeretet bölcs marad.

A szeretet élni hagy,
a szeretet egyenget.
A szeretet megőriz,
a szeretet elenged.

A szeretet lehajol,
a szeretet felemel,
a szeretet átragyog,
a szeretet hitre lel.

A szeretet lélekút.
Ösztön és sorskötő.
Kortalan ösvényen
önmagát kergető.

Ezerszín ruhát rejt
végtelen talárja,
békéről álmodik,
Élet a tanára.

A szeretet táplálék,
szívek közt kötelék,
megvívott csatákban
egyetlen menedék.


(2022. 02. 18.)

Deák Mónika © 
Szerzői és minden jog fenntartva

2022. 02. 06.

47-SZER KÖRBEZÁR

Lejárt bakelitet karcolgat a tű,
a kopott hangjegyek sorban kipotyogtak.
Évek és regék az esély-barázdákon
felakadt csöndben már régen nem forognak.

Szétgurult gyönyökből fűzött álomláncom
sokszor szétszakadt, míg a szívedre tettem.
Kipergett szavakból látod, ennyi maradt:
mellkast szorítanak minden lélegzetben.

Útvesztőinkből is elveszett a kiút,
minden megjárt ösvény ugyanoda vezet.
47 kapunk mind talánykőből épült -
csak a halál zárja le ezt a fejezetet.

(2022. 02. 06)

Deák Mónika © 
Szerzői és minden jog fenntartva