 |
| Fotó: internet |
ÉLETÉRZÉS
Gyalogút fölött haragos az Isten,
lábam a kőben csak nagyokat szisszen.
Hitből a jóba már sohasem lépek.
Minek hát kamuzni álomba képet?
Eleven élet, és remete érzés,
kukába kívánni, zárni a kérdést;
s világi csodákat magukra hagyva
átmenni kicsikét a köztudatba.
Mert sosincs kincsem amit eladhatnék,
közönyből közönyt csak szakadva kapnék.
Hát küldök jeleket, mint jó bolondok,
a cél előtt úgyis mindent lemondok.
Játszom a balgát, és gyűröm az ingem,
rekordot döntök a szellemi ringben.
Betonra festek, a kötélre táncot,
porcelánboltra egy nagy elefántot.
Annyi a furcsa, és sok itt a semmi,
levegőt kellene kölcsönbe venni,
leülni szépen a mindennek szélén,
s az egészet ledobni a világvégén.
(2014. február 26.)
Deák Mónika © Szerzői és minden jog fenntartva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése