 |
| Fotó: internet |
VEREM
Sikollyal szőtt percek futnak, árnyékfalak dőlnek.
Borítanak tükröt, tépnek rongyokat.
Lélekszúrkák beleégnek, álomtalan
éjbe,
kísértenek csöndet, reményt,
sorsokat.
Félek, mikor rám zuhannak
kényelmetlen téglák,
zúzott mosolyomat könnyezi szemem.
Álarc nélkül valóságom megremeg a
hitben,
menekülő énem fájva követem.
Régóta csak kaparászom gödörfalam
földjét,
körömsarak nyúznak fáradt reszketést,
szélmalomharc küszködésből kicsorog a
semmi,
s mélybe tompít végleg minden
rezzenést.
(2014. február 24.)
Deák Mónika © Szerzői és minden jog fenntartva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése