Mandolin - gondolatok

Fotó: internet

TAVASZ

Napba álmodom összegyűrt magam,

sugár-nedűből szürcsöl az arcom.

Mennyire finom! Lazultan ringok,

s tenyerem is a csodába tartom.

Csak szendereg, még éppen ébredő,

de már zöld szívet villant a tavasz.

Még csak február, de kit érdekel?

Ilyen hibára nem lehet panasz.

Megsimogat, majd homlokon csókol,

s mint csábult virág, beleszédülök.

Könnyedén érint, hajamba fésül,

s ragyogó karjában megszelídülök.

(2014. február 26.)
Deák Mónika © Szerzői és minden jog fenntartva