 |
| Fotó: internet + montázs |
PÁRAHANG
Opáltenger fákat rajzol -
lélektelen műremek,
könnyet borít elevenre,
ágak között csönd remeg.
Szürke reggel párahangom
mindörökre ködbe vész,
belepusztul múlt a mába,
száz darabra zúzva szét.
Gyöngyök hullnak kottalapra,
szétgurulnak zajtalan,
törölt kulcsok üvöltenek,
s belehalnak hangtalan.
(2014. február 21.)
Deák Mónika © Szerzői és minden jog fenntartva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése