Fotó: internet + montázs

PÁRAHANG

Opáltenger fákat rajzol -

lélektelen műremek,

könnyet borít elevenre,

ágak között csönd remeg.

Szürke reggel párahangom

mindörökre ködbe vész,

belepusztul múlt a mába,

száz darabra zúzva szét.

Gyöngyök hullnak kottalapra,

szétgurulnak zajtalan,

törölt kulcsok üvöltenek,

s belehalnak hangtalan.

(2014. február 21.)

Deák Mónika © Szerzői és minden jog fenntartva