KÖSZÖNTJÜK UTASAINKAT!

Zakatol a busz, mint traktor az úton, 

rázza a fejben a reggeli kómát.

Hering a járat, kényelem a csúcson - 

de ki kell bírni ezt az erőpróbát.

Szeretés van, és ha jól összebújunk,

ha elájulnál, majd megtart a tömeg.

Jó ez a rendszer, bár levegő nincsen,

fejünk fölött még üdvözöl a szöveg.

Helyjegy a lépcsőn, felemel az érzés,

nyílik az ajtó, kipotyog a gyerek;

lábak a lábon, és kezek a kézen,

összeszűkülnek a személyi terek.

Döcög a járgány, csak izzad az ember,

terel az elme, hát nézed a tájat.

Lehunyom szemem, csak Gémeset látok, 

Fekete földön meg a névtáblákat. 

Horpad a világ, csak nyomja a helyzet,

de örülj a létnek, vesd el a panaszt!

Könnyebb már nem lesz, hát hiába morogsz,

zárt ajtók mögött túl sok a ... tehetetlen ember.

(2014. 03. 04.)
 Deák Mónika © Szerzői és minden jog fenntartva