SZÍNLELÜNK
Elérnek minket a mozdulatok,
akadozva törnek fel bennünk az ösztönök.
Ülünk. Ránk tapadt porokba bújik az ellenállás.
Hova érünk így?
Hova baktatunk az eleven folyosókon?
Megtörtük a fényeket. Már nem olyan tiszták.
Burokba bújunk, falak mögé.
Megszagoljuk egymás szándékait.
Te Is más vagy, Én is félek.
Belefolyunk a betűrengetegbe,
s letöröljük a szánkról a bizonyítékot.
Színlelünk.
(Deák Mónika)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése