MEGSEMMISÜLVE
Már nem álmodozom,
- nincsen szemem.
Már nem gondolkodom,
- nincsen agyam.
Már nem beszélek,
- nincsen nyelvem.
Már nem indulok el,
- nincsen lábam.
Elkopott minden,
amikor rólad álmodtam,
amikor csak rád gondoltam,
mikor nevedet suttogtam,
mikor utánad futottam.
Vakon,
üres fejjel,
némán,
lábak nélkül
már nem tapsolok neked.
Nincs kezem sem,
körmeimmel együtt azt is lerágtam,
s most semmi vagyok.
(Deák Mónika)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése