ELIDEGENEDÉS
s lelkünkbe kalapácsokat vetnek.
Elnémulnak a mozdulatok,
s az undorból kiutat keresnek.
Törött szavakba fojtjuk agyunk,
csak a semmiről beszélünk régen,
és botladozva, esedezve
próbálunk megmaradni a jégen.
Befordulunk az éjszakába,
s „nincsekbe” foglaljuk izzó agyunk.
Mentegetünk egy szalmaszálat,
közben mindent a világra hagyunk.
Foltozgatjuk az üres semmit,
közben jobbra meg balra szálldosunk,
takargatjuk a titkainkat,
és tűrjük, amit már rég nem tudunk.
Szerzői és minden jog fenntartva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése