Mandolin - gondolatok

SEM KOPORSÓ, SEM ÁSÓ, SEM KERESZT

 

                                 Elégtek a szavak,

                                 s mostmár  te  is

                                    égni fogsz.

        Arcod még utóljára rámtekint, s darabokra tépve a

        hamutálba hull.

        Középkori hóhér vagyok, s én gyújtom meg lebegő

        arcod fölött a gyufát.

                                 Egy kép, egy arc,

                                 egy illúzió, melyet kergettem,

        most veled

                                 együtt  hamuként

                                 porlad  el.

                                 Meghaltál, s eltemettünk.

                                 Sem koporsó, sem ásó, sem

                                 sem kereszt,

                                csak

                                       szétszórni

                                                   hamvaidat.

                    Majd szép lassan magába szív a piros föld,

                    s ereimben lassan már nem is érezlek.

                    Tudni fogom, hogy voltál, de arcodból már csak

                    az elalvó parazsakra emlékezem.

                    Hóhér vagyok. Ne kérdezd mért teszem!

                    Dolgom, hogy meggyújtsam emléked

                    hideg fényei alatt-fölött az összehordott

                                 máglyarakásokat.

 (1996.)

(Deák Mónika)