GONDOLATOK
A mozdulataid játékai ellágyulnak, ahogy hozzám érsz.
Lassan lehunyod a szemed.
Látom, ahogy élvezed a békétlen nyugalmat,
és ott belül hallom, ahogy egy visszafojtott szuszogásod
azt mondja: Jó veled!
Angyali arc.
Néha szárnyakat képzelek neked,
s megpróbálok repülni gondolataidban.
Nem tehetem.
Ördögi képzeletem korlátokat épített ösztöneimnek,
de mégis belelopott valami huncutságot mozdulataidba.

Köröket rajzolok bőrödre, s beleírok egy „Sz” betűt.

A „Sz”elídség végigömlik ereidben,
s megfertőzheted vele éjszakáimat.
Kell! Akarom! Várj!
Hadd tisztítsam ki előbb pórusaimat…
(Deák Mónika)