APU
Dörrent a hír,
s belecsapott a végtelenbe.
NEM-ekért küzdött az elme,
de visszacsengve csak
valóságot kapott.
Elszabadult indulataim között
gyöngyszemek gurultak végig arcomon,
s az elhomályosult körvonalak között
az ajtót kerestem.
Ezt azért nem kellett volna.
Pedig hányszor kívántam.
Mennyi szenvedés ért véget?
Mennyi alázat?
Mennyi fájdalom?
S én mégis sírok.
Kezeim között szétfolyt
a megfoghatatlan semmiség,
az értelem,
s eleven arcomat ebbe az
ürességbe temettem bele.
(1996. február 22.)
(Deák Mónika)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése