CSUSZAMLÁSKönnyek a sárban,
összezúzott mosolyok a küszöbön,
s a holnap rémisztő fogai a nyakamon.
Fájnak az érvek,
s kitett lelkem a színpadon
már semmit sem ért.
Hova lettek a meleg szótakarók?
Hova lettek a simító álmok?
Mért űz el innen a sötét?
Kialudtak a fények.
Mi történt?
Sebes kezem fáj,
a sziklafal letaszít,
s a hovatűnt-percek
már csak kísérteni járnak.
Ennyi volt?
Befejezem.
A csodának - vége.
Valaki még rám üvölt - utoljára,
de vérző szívem a deszkán
már semmit sem kérdez.
Deák Mónika ©
Szerzői és minden jog fenntartva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése