TITKAIM

Titkaim sarkában megbújnak a vágyak.

Ne akard megtudni minden vallomásom!

Belőlem egy darabot magamban tartok,

nem adom ki minden kétes állomáson.

Ha válladra raknám súlyos köveimet,

mélybe húzna hamar a sötét iszonyat,

s menekülnél futva, ijedt szorongással,  

míg le nem koptatod minden titkomat.

Ha mégis elmondanék minden kis morzsát,
felelőtlen nyitnám ki Pandora szörnyét,

dobozom mélyéből föltörne a kínom,

és ismét szétzúznám reményeim gyöngyét.

Titkaimat tehát csönd mélyébe rejtem,

s összehúzom rajta szorosan a zárat.

Vágyaim hulljanak lassú könnyeimmel,

maradjon rejtve az álomtalan bánat.
(2012. április 18.)
(Deák Mónika)