TERHEINK

Magányba szédült perceid közt
szertehullott a lendület.
Lelked gyötrik a magas lécek,
átbújni alattuk nem lehet.

Ócska képek a mindennapok,
száz darabra tört múltjaid,
egyedül oldott nehéz terhek
nyomják szorosan vállaid.

Beszélni kéne, de nincs erőd -
kifogytak szíved hangjai.
Hited erősen hiteltelen,
mint korlátolt léted partjai.

Áldozatoktól tele a világ.
Ülünk a mocskos szirteken.
Megyünk, míg bírunk, emelt fővel,
élünk egy haldokló szigeten.
(2012. április 19.)
( Deák Mónika)