SIMOGASS!

Rám zuhannak a hétköznapok betonfalai.
Lekötözi agyamat a munka,
ide-oda lökdösnek a gondok.
Jöjj kedves!
Lehelj csókot homlokomra!
Simogass!
Attól majd megnyugszom.
(Deák Mónika)

       

PIHENNI
Szempillámat arcomhoz ragasztom.
Fáradt vagyok.
Pihenni, pihenni, pihenni,
bújni, bújni, bújni,
Takaró alá, belé, mélyre, le.
Felszippantani az álomporokat,
s messze tűnni az álomvilág felé –
elaludni…
(Deák Mónika)

EGYSZERŰEN

Körök nélkül egyszerűen,
csak nyugodtan, nem feszülten,
eldönteni, megfogadni,
mit gondolok nem tagadni.

Továbblépni, hogy ha látom,
nem kell már a mindenáron.
Szerepemet visszaadom,
ami nem jó, hátrahagyom.

Békességben, igaz hittel,
gondtalanul, tiszta szívvel
inkább csendben elsétálni,
mint lelkemet megtépázni.

S ha búcsúmat csönd kíséri,
döntésemet megdicséri,
megnyugodva, nem habozva
lépek át a holnapokba.
(2012. február)
(Deák Mónika)