2022. 03. 18.

KÜSZÖB NÉLKÜL




A bizalomvesztés egy pillanat műve, amit a remény mérgez tovább, ha hagyjuk. Ahogy telnek az évek a hamis lózungok, a mellébeszélések egyre átlátszóbb formában villantják meg az ember jellemét, szándékait. A terelések, kifogások csúnya visszaélések a másik idejével, a gyarapodó mézesmadzagok pedig egyre fakóbb színekben vonszolják végig magukat az orrunk előtt. Aztán jön az a pont, amikor tövig nyomjuk a féket: „Eddig és ne tovább!”

Lássuk be, a küszöbön állni túl sokáig elég kiábrándító. Aztán ott van az a fránya igazságérzet, ami egyértelműen hátráltatja a lezárást. Úgy érezheted, helyre kell igazítani a hibás gondolatokat, tisztázni a helyzetet, ki kell mondani, meg kell indokolni a lépéseidet. Nem kell.

A hantákkal, az ígéretekkel teli padlások színjátékainak higgadt visszautasítása logikus és szükségszerű. Magyarázkodni, újabb fölös köröket futni egy menthetetlen helyzetben fölösleges. Ahogy a mondás is szól: „Sok beszédnek sok az alja.” Ráadásul ez csak egy újabb lehetőség a helyzet további fenntartására. A legjobb ilyenkor azt hiszem, ignorálni minden további kontaktot, és a madzag végét elvágva véget vetni a huzavonának. Hiszem, hogy a méltatlan helyzeteket méltósággal kell elhagyni. Felállni, elköszönni, és végleg becsukni az ominózus ajtót. Az idő baromi drága, a halogatás pedig olyan, mint kapaszkodni egy zuhanó kötélbe: a vége kiszámítható.

2022.03.16

 Deák Mónika © Szerzői és minden jog fenntartva 

Nincsenek megjegyzések: