a kopott hangjegyek sorban kipotyogtak.
Évek és regék az esély-barázdákon
felakadt csöndben már régen nem forognak.
Szétgurult gyönyökből fűzött álomláncom
sokszor szétszakadt, míg a szívedre tettem.
Kipergett szavakból látod, ennyi maradt:
mellkast szorítanak minden lélegzetben.
Útvesztőinkből is elveszett a kiút,
minden megjárt ösvény ugyanoda vezet.
47 kapunk mind talánykőből épült -
csak a halál zárja le ezt a fejezetet.
(2022. 02. 06)
Deák Mónika ©
Szerzői és minden jog fenntartva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése