BUKOTT ANGYAL

Harangok zúgnak, üvöltik a jelent.

Beléd csorgattam minden rezdülésem.

Lámpám pislákolva az utolsó percén

lecsapja a relét minden készüléken.

A képek fejemben csúnyán összeégtek;

hamut kapargatok, sós könnyek alatt.

Szorítom magamhoz apró mozaikod,

minden kis darab egy-egy kenyérfalat.

Szívből vágytam veled a víg holtodiglant, 

de pofon vágott a kegyetlen idő,

hogy túl későn ébredt csipkerózsa álmom,

s kiszáradt közben a legszebb málnatő.

A vihar vad lova bennem tovább tombol,

villámok röhögik szánalmas kínom.

Játék vagyok látod a balsors asztalán,

de vesztettem, s vágyad százszor visszasírom.

Bolond szerelmem egy elfuserált térben

csak bukott angyal, végleg kitaszítva.

Szívem elhagyom, túl sokáig fájt már,

de neved marad a bőröm alá írva.

(2020. augusztus 2.)

Deák Mónika © Szerzői és minden jog fenntartva