PÁROLGÁS

Ennyi lettem volna? 

Szívem megfakulva,

göröngy-érzelmekkel, sápadt fellegekkel...

Ennyi volt az álom? 

Magam sem találom,

elveszett az ember, tele félelmekkel. 

Ezer sebből vérzek,
múltat megidézek,
ég szemével játszom, álmom benne látom...
Eltörtek a képek,
agyamban az ékek...
Kötözz be, ha fázom, könnyeimtől ázom!

Út porából ittam, 

záporokba sírtam

mindenféle kincsem papírságra hintem.

Abból, amit kaptam, 

mindent visszaadtam,

sorsom áttekintem, s kínom csöndre intem.

Megfakultan állok,

rám már nem találtok,

köd-ruhám, ha lebben, pára ezer cseppben, 

sugártáncba hajlik,

felhőre hanyatlik,

s leszek égi csendben, fehér rejtekemben

sóhaj emberekben.

(2014. március)

Deák Mónika © Szerzői és minden jog fenntartva