 |
| Fotó: internet |
REMÉNY
A mindennapok szürke hátán
finom mosollyal rám talált,
beleringatott csönd-ölébe,
s óvó percekkel körbezárt.
Egy dallamot hozott, kedveset,
majd riadtan mégis elszaladt;
s a szivárvány, mit égre festett
csak egy tompa délibáb maradt.
Azt reméltem, hogy visszatér még,
nyakamban csókszirmot bont a hit,
s lerázza végre fájó napok
emlékrekesztő foszlányait.
Mindhiába, zárt börtönömmel
nem bírt a szédült pillanat.
Kint ragadt valahol az éjben,
s most bujdosik ezer könny alatt.
(2013. november 05.)
Deák Mónika © Szerzői és minden jog fenntartva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése