EGY
PESTI EST...
Egy pesti est, úgy álmatag
kóboroltunk vágy alatt.
Felettünk a napkelet,
csókot fest rá száz ecset.
Szemtől szembe, tűzbe tűz,
távolságot összefűz.
Sóhaj-hídon körbezár,
részegít és eltalál.
Pesti nyár, ha elhiszem,
felolvadhat jégszívem.
Tovább siklok, míg lehet,
magamra húzom a telet.
Deák Mónika © Szerzői és minden jog fenntartva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése