GONDŰZŐ

Mézízű nyárba vágyom, zöld illatokba…
sután, bután röppenni szüntelen,
mint pillangó, ki könnyű táncával libben
virágról virágra színesen.

Fényorgonába zendülő ütemekkel
szivárványba fonnám a napokat,
lágyan dúdolva szelíd fák énekével
a fejemben itt ragadt hangokat.

Álom-könnyeimmel rendben megöntözném
a csodákból szőtt hit-virágokat,
és elfelejteném csak egy kis időre
a bogáncs-szúrta lélek-dolgokat.
(2012. június 7.)
Deák Mónika © Szerzői és minden jog fenntartva